Takáts Sándor: A régi Magyarország jókedve

Ahogy a nehéz helyzetekben lenni szokott, a jelenlegi, feszültséggel és gondokkal teli időszakban is a humor lehet mind az egyén, mind pedig a teljes társadalom számára az egyik legjobb ellenszer az elkeseredésre. És ha hihetünk e jövőre száz éves könyv szerzőjének, nekünk, magyaroknak szerencsénk van, mivel szerinte „a csendes és a jóízű humor a magyar néplélektől elválaszthatatlan. Vele születik ez, s vele marad jó és balsorsában. A paraszti szegénységben csakúgy megtaláljuk, mint az úri renden. Nemzeti kincsünk ez, melyből minden magyar nyelven szóló ember örökölt valamit.” És miért ne hinnénk Takáts Sándornak? Hiszen a modern magyar művelődéstörténet egyik első, és mindmáig egyik legnépszerűbb alakja. Katolikus pap és szerzetes tanár volt, aki 1903-tól haláláig a képviselőház levéltárosaként dolgozott, és itt majdnem három évtizeden keresztül, elmélyülten kutatta a török hódoltság korának levéltári anyagát. Ezen a forrásokra alapozva nyújtott értékes, korhű képet műveiben a 16. és 17. század magyar világáról. A "legmagyarabb század", a magyarországi török hódoltság koráról szinte teljes képet kaphatunk életműve által: gazdaság- és hadtörténet, melyhez históriai elemzés, a kor hangulatának írói megörökítése társul.

A 16. századot a magyar humor aranykorának szokták nevezni. „Történelmi miniatűrök, könnyes és derűs magyar századokból" - így jellemezte A régi Magyarország jókedve című könyvét írója. Írását a nagyközönségnek szánta, a mindenkori olvasónak, hogy rácsodálkozhasson a háborús erőszak állandó fenyegetettségében élő 16-17. századi magyarok mindennapjaira. Nem a nagypolitika eseményei állnak a mű középpontjában, hanem a régi emberek, történelmi nagyságok és előkelőségek, egyszerű kézművesek, parasztok és katonák, férfiak és nők szenvedéseiről és örömeiről, életkedvéről és élni tudásáról tanúskodó történetek. A történelmi eseményeknek is az emberi vonatkozásai érdekelték leginkább, Takáts Sándor írásai ezért foglalnak helyet a tudományos munka és a széppróza határmezsgyéjén. A száraz tények, történeti adatok, történelemórákon tanult évszámok, csataszínhelyek, személynevek életté kerekednek, megelevenednek a szemünk előtt. Ez az oka talán annak is, hogy író-kortársai annyira szerették. Jó barátja volt Jókainak, Eötvös Károlynak, Mikszáthnak. A fekete város alapötletét egy Takáts írás adta, erről Mikszáth maga is megemlékezik. Mikszáth írónak, sőt jó írónak tartotta tudós barátját. Azt mondta Takáts Sándor írásairól, hogy új műfajt teremtenek, mely középütt foglalnak helyet a szépirodalom és a történetírás között. A kitűnő stilisztát, az írót, anekdotamondót becsülte benne.

A szerzőre gyakran átragadt levéltári forrásainak archaizáló nyelvezete, így a száz évvel későbbi olvasó számára néhol idegenül hathat a régies nyelvhasználat, és a nép szándékoltan pozitív beállítottságú ábrázolása is túlzottan idealizált magyarságképet sugallhat, de mindezzel együtt a magyar történelem egyik legnehezebb időszakának népi humorát feldolgozó mű ma is sok szép percet és élményt okozhat olvasójának.

A könyv a Szaktárs adatbázis portálon április 23-án még ingyenesen elérhető, itt.

Az eredeti, 1921-es kiadás itt elérhető.

A könyvben szereplő Lélekjárás című írás nyomán készült a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Ördöngösök Füzesen című táncelőadása. Az előadást itt nézhetik meg.