A koronavírus kapcsán kialakult helyzetre való tekintettel az Apokrif irodalmi folyóirat és kiadója, a Palimpszeszt Kulturális Alapítvány úgy döntött, hogy az idei első számát ingyenesen elérhetővé teszi olvasói számára. Az Apokrif irodalmi folyóiratot 2007-ben alapította Nyerges Gábor Ádám és Török Sándor Mátyás, egyetemi hallgatók, valamint Fráter Zoltán, irodalomtörténész, egyetemi docens.
Elsősorban pályakezdő alkotók műveit kívánja publikálni, de szerzőgárdájába tartozott Borbély Szilárd, Esterházy Péter, Garaczi László, Háy János,Márton László, Nádasdy Ádám, Rakovszky Zsuzsa,Szálinger Balázs és Térey János is.
Íme egy videó, amely a folyóirat fennállásának 10. évfordulójára készült.
Az Apokrif nem pusztán szépirodalmi folyóirat, azt a rovatai is mutatják: Feketemosó, képzőművészet, szépirodalom, színház és zene. Papírformátumban és online változatban is megjelenik. Teljes szövegű archívuma a kezdetektől 2015. teléig érhető el.
Rendkívül gazdag, nagy vagyonnal rendelkező mágnás volt. Idős korára sem volt utódja, így oldalági rokonai már magukénak érezték a gazdag örökséget. Ám az úr beleszeretett kulcsárnője fiatal leányába, és feleségül is vette őt. Az esküvőre a magát kisemmizettnek érző rokonság egy fekete koporsót küldött neki ezzel az üzenettel: „Neked nem asszony, hanem koporsó kell.”
Jókai ismerhette ezt a történetet. Regényének címszereplője szintén fekete koporsót kap névnapi ajándékul a vagyonára áhítozó unokaöccstől. További párhuzam a gazdag, idős nábob és szegény polgárleány frigye, valamint az örökös megszületését nem sokkal túlélő fiatal feleség alakja. Ezért feltételezhetjük, hogy a regény címszereplőjének, Kárpáthy Jánosnak Wenckheim József Antal személye szolgált mintául.
Jókai nagy mesélő. Az “Egy magyar nábob” szerteágazó történetszálaiban találkozunk szerelemmel, ármánnyal, miközben szarkasztikus humorral mutatja be a 19. századi magyar arisztokrácia életét. A regény nyelvezete kulturális időutazás, igazi csemege a mai olvasó számára.
Napjainkban különösen érdekes kérdés, hogy a
történelem korábbi időszakaiban az adott kor embere hogyan viszonyult kora legrettegettebb
betegségeihez, és honnan remélt leginkább segítséget a nép a túléléshez. A görvélykór (vagy skrofulózis) a középkor egyik leggyakoribb
betegsége volt, mely a nyaki mirigycsomók
megduzzadásával járt, és sokszor halált okozott. Két nagy nyugat-európai
birodalomban a 11. századtól egészen a 19. század elejéig élt az a közhiedelem,
hogy az ország királyai egy szertartás során puszta kézrátétellel képesek
meggyógyítani ezt a szörnyű kórt.
A modern francia történetírás egyik alapító atyjának
tartott Marc Bloch
majd 100 évvel ezelőtt, 1924-ben megjelent műve ennek az addig marginálisnak
tekintett témának középpontba helyezésével egy csapásra két tudományterület, a
mentalitástörténet és a történeti antropológia megalapítójává tette szerzőjét. Bloch
akkoriban merőben új szemléletű könyvében a csoda és a csodába vetett hit
történetét vázolja fel. Bemutatja, ahogy előbb Franciaországban, majd Angliában
két keresztény király egy szertartásnak és egy sajátos hiedelemnek köszönhetően
szakrális személlyé, csodatevő gyógyítóvá vált, tárgyalja a létrejött
szertartás jellemzőit, a királyság természetéről ennek kapcsán kialakult
nézeteket, beágyazza mindezt a kor politikai és egyháztörténetébe, egészen a
rítusba vetett hiedelem megszűnéséig. A vizsgált korok kollektív lélektanát
igyekszik feltárni, azt a mentalitást, amely lehetővé tette a királyi csodába
vetett hit megszületését és fennmaradását, majd azt a változást, amely véget
vetett a csodának. A szerző a csoda „népszerűségének” kérdését is alaposan
körüljárja, tanulmányozza a gyógyító királyi érintés gyakoriságát, a résztvevők
számát, a megérintett betegek földrajzi hovatartozását. A legfontosabb források
ehhez a királyi számadáskönyvek, ezek alapján Bloch elkészítette a mentalitást
érintő jelenségek, a rituális gyakorlatok kvantitatív megközelítésének egyik
első vázlatát, és bevezette a statisztikai módszert ezek kutatásába.
A Gyógyító királyok gazdag tárházában a mai napig
számos újszerű gondolat vár feltárásra és továbbgondolásra: a rítusoknak, a
képeknek, valamint a történeti társadalmak gesztusainak tanulmányozása.
Online elérhetősége itt. Április
23-ig a Szaktárs adatbázis portálon ingyenesen elérhető.
A Connaissance des
arts úgy döntött, hogy a karantén miatt az áprilisi számát digitálisan elérhetővé
teszi olvasói számára.
A Connaissance des arts egy 1952 óta megjelenő művészeti és
kulturális aktualitásokat bemutató francia folyóirat. A magazin foglalkozik a képzőművészetek
minden korszakával és műfajával az építészettől kezdve a kortárs művészetekig.
Az első számot az Hachette kiadó jelentette meg Connaisseur, le guide mensuel de l'amateur
d'art címen. Már akkor szinte 50.000 előfizetője volt. De mivel hasonlóságot
mutatott az amerikai Connoisseur címével, ezért a második szám már a
mostani címen jelent meg. Francis Spar vezetése alatt a folyóirat
a művészetek elég széles skáláját ölelte fel. 1975-ben megvette a Jodidio
család és ezalatt a folyóirat egyaránt tájékozódott az építészet, a muzeológia
és a nagy gyűjtemények irányába. A kilencvenes évektől egyre inkább a kortárs
művészetek felé mozdult el. Philip Jodido 2002-es távozása után Guy Boyer
irányítása alatt szerveződött újjá a szerkesztősség.
Manapság tudósít kiállításokról, árverésekről vásárokról és művészeti szalonokról. A szerkesztőség szót ejt művészeti eseményekről, piacelemzésekről,
apróbb hírekről és új tehetségekről.
Rovatai a portfolió, az aktualitások, az események, a
műhelylátogatás, a stílus, a magángyűjtemény, a fotográfia, az építészet, az új
tehetség, a civilizáció, művészetpiac, a könyvtár és a naptár. Emellett több
mint 600 különszám jelent meg.
A folyóirat jelen van a közösségi médiában is, lásd a fenti Youtube videót, illetve a Facebook oldalt.
Nincs izgalmasabb annál, mint egy jövőkutatással, a jövőbe
irányuló jóslásokkal, trendek előrejelzésével foglalkozó társadalomtudományi művet
a mai kor horizontjáról olvasunk visszafelé. Különösen érdekfeszítő és aktuális
lehet egy ilyen mű újraolvasása, ha a közelebbi jövőre nézve olyan rendkívüli
helyzetben és létállapotban van a globális világ és a lokális társadalmak, mint
a jelenlegi koronavírus-járvány, melynek majdani gazdasági-társadalmi
(utó)hatásai jelenleg még felmérhetetlenek.
Alvin Toffler Harmadik hullám c. műve nem egy konkrét esemény,
társadalmi kataklizma apropóján foglalkozik a jövővel, jóllehet jóslataira, az
általa vázolt jövőbeni társadalmi, gazdasági, politikai trendekre különösen
érdekes referálni a mostani koronavírus-járvány apropóján. A mű bevezetőjében azt
írja a 2016-ban elhunyt szerző, hogy „A harmadik hullám azoknak szól, akik úgy
gondolják, hogy az emberiség története nemhogy a végét járná, hanem inkább még
csak most kezdődött el igazán.”Érdekes
a mai korunk kihívásai felől tekintenünk a szerző optimizmusára, hiszen
1980-ban, amikor a könyv íródott, más globális kihívások voltak, egyáltalán a
globalizáció, mint fogalom kevésbé volt annyira komplexen kifejtve, mint
amennyire e 90-es évektől az ezredfordulón keresztül vált, s nem volt annyira
exponált probléma még többek között a migráció és nem utolsósorban a
klímaválság sem. A szerző tehát egyfajta társadalomtudományi szintézisét adja
annak, ahogy a 70-es, 80-as évek derekán a jövőbeni folyamatokat elképzelték,
tervezték, hiszen nyilvánvalóan a mű összefoglalta azokat a társadalompolitikai
elképzeléseket, amelyek mentén a jövő társadalmát kívánták megtervezni.
Az online elérhető műből most csak egy figyelemfelkeltő
jóslást ragadnék ki:
„A harmadik hullám eredendően új életmódot hoz magával, ami a
jövőben sokféle megújítható energiaforráson, [….] elektronikus otthonnak
nevezhető új lakás-és munkahelytípuson, valamint radikálisan megváltozó
iskolákon és gazdasági vállalkozásokon fog alapulni.”
Aktualitását tekintve, ha abban lehet is kétség és kérdés,
hogy a koronavírus mennyire „irányított”, mennyire „természetes” jelenség, az
minden bizonnyal kétségtelennek tűnik, hogy egy nagy, globális társadalmi
kísérletnek az alanyaivá válunk a járvány kezelésének folyamán. Toffler egyes
téziseinek valósága ennek tükrében radikális sűrítésben köszönnek vissza.
Videomelléklet: Toffler egy
korábban íródott, de szintén a jövővel foglalkozó műve felhasználásával készült
dokumentumfilm. („Jövősokk”. Ebből a műből csak egy részlet jelent meg magyarul
a Jövő esélyei című tanulmánykötetben.)
“Minden dolog egy-egy szín. Minden érzés valamilyen szín. A csönd fehér. A fehéret speciel ki nem állhatom, mert határtalan. Fehér éjszakák, fehér zászló, fehér papírlap, fehér hajszál… Sőt a fehér tulajdonképpen nem is szín. Maga a semmi, mint a csönd. Szavak nélküli, zene nélküli csönd. A csönd: fehérség. Nem bírom a csöndet, sem az egyedüllétet, ugyanaz.”
Leo 16 éves, intelligens és érző fiú, aki éli hétköznapinak mondható, ám mégis a maga módján teljesen egyedi életét. Iskolába jár, a családja normálisnak számít, imád motorozni, haverokkal lógni és gitározni, és ugyan nem túl nagy lelkesedéssel, de kiveszi a részét a család kutyájának gondozásából is. Humán iskolába jár, de a tanáraival kapcsolatban nincsenek illúziói. Mígnem látóterébe kerül egy tanár: “Álmodozó”, aki más, mint a többiek. Aki képes elgondolkodtatni és felkelteni az érdeklődését az élet fontos dolgai iránt. Aki odafigyel rá, és szót ért vele. Akinek hatására Leo mer álmodni. Elsősorban egy lányról: Beatricéről...
A regény ugyan tizenévesekről szól, ám mégsem olyan, mint a tipikus, iskolai környezetben játszódó young adult könyvek. A szerelem is másképp jelenik meg benne. A néhol már-már a giccs határát súrolóan szép mondatokkal megírt, igényes szövegen metaforák és szimbólumok sora vonul végig, a legfeltűnőbb a már a címben is megjelenő színek szimbolikája. Nehéz, komoly témákról (szerelem, betegség) képes egyszerű, könnyed stílusban szólni. Nagyon erős a hangulata, mely szinte berántja az olvasót.
A könyv szerzője, Alessandro D’Avenia maga is tanár, aki tíz évvel ezelőtt, a harmincas évei elején került be az olaszországi köztudatba ezzel a regényével. A történeten erős nyomot hagy az olasz életvitel, az olaszok jellegzetes stílusa, szokásai. A betegség-szál a történetben szívszorító aktualitást nyer a mai olaszországi helyzettel való áthallásai révén.
Nem csak tizenéveseknek, hanem felnőtteknek: elsősorban szülőknek és pedagógusoknak is érdemes kézbe venni ezt a hosszúságához képest nagyon gyorsan olvasható, méltatlanul kevéssé ismert könyvet. Olaszországban film is készült belőle.
Könyvadatok:
· Kiadás: Európa Kiadó, 2011
· Fordította: Gál Judit
· 332 oldal
· ISBN: 9789630791557 · Elérhetőség a FSZEK könyvtáraiban · Adatlap a moly.hu-n
“Semminek nincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.” Janne Teller híressé vált regénye, és a regény fülszövege is ezekkel az erős mondatokkal kezdődik, melyeket Pierre Anthon, 8/A osztályos diák mond ki, mielőtt egyszer s mindenkorra elhagyja az osztálytermet és az iskolát. Osztálytársait ez annyira sokkolja, hogy hatására megpróbálják felépíteni, nulláról, a Fontos Dolgok Halmát, mellyel össze akarják szedni, végső soron feláldozni, mindazt, ami számít nekik az életben. De mi az, ami fontos? Mi az, ami számít? És feláldozható-e? A halommal együtt nő a gyerekekben a félelem, és egyre brutálisabb dolgokat kérnek egymástól. Sehol egy felnőtt a láthatáron? Hova eszkalálódhat mindez?
Nem véletlen, hogy Dániában először betiltották, majd kötelező olvasmánnyá tették ezt a regényt. A Legyek urával való párhuzam sem véletlen. Annyival riasztóbb itt a helyzet (ha lehet még riasztóbb), hogy nem egy távoli szigeten, hanem a való világban, köztünk, a dán Taering nevű kisvárosban játszódik a cselekmény, melynek szereplői elvileg nincsenek nagyobb veszélyben, mint bármelyikőnk, vagy bármelyikőnk ismerősei, osztálytársai, szerettei.
Ez a sokkoló, kegyetlen elemekkel tarkított történet a könyvtár “tini” és “szépirodalom” témájú polcain is megtalálható. Eredendően tizenévesekről szól, és bár megoszlik erről a vélekedés, de a betiltás és a kötelező olvasmánnyá tétel mégis a tizenéves olvasók látóterébe helyezi. Azzal együtt, hogy nem ijesztőbb a tizenéveseket érő vizuális hatások nagy átlagánál (filmek, sorozatok), felnőttek számára is rendkívül felkavaró tud lenni. Fogadtatása és a botrány is azt jelzi, hogy fontos kérdések merülnek fel és kerülhetnek előtérbe, nagyon jó beszélgetéseknek lehet az alapja, akár tizenévesek, akár tizenévesek és felnőttek (pl. Irodalom- vagy osztályfőnöki órán, vagy szülő-gyerek viszonylatban), akár felnőttek között. Kihívás lehet a pedagógusoknak, hogyan beszélgessenek róla a diákokkal, mit mondjanak az órán. Azt hiszem, nagy bátorság szükséges hozzá, de a jutalom is nagy lehet, ha értő és érző tanár vállalja fel az ügyet és a kezdeményezést.
A regény a Scolar KiadóYoung Adult sorozatában jelent meg, mely könyvek mérete kisebb a szokásosnál, borítóik pedig színesek, letisztultak, figyelemfelkeltőek. A vékonyka kötet egy végletesen egyszerű nyelvezetű történetet rejt, ugyebár dán fiatalokról, akik a világ sokak szerint legboldogabb országában élnek. A könyv jelen pillanatban hét magyar kiadást ért meg.
