Új Symposion / Ex Symposion

forrás exsymposion.hu

Az EX Symposion Alapítvány 1992-ben jött létre, amikor a délszláv háború miatt  Magyarországra települt át a szerkesztőség. Az alapító okiratban szereplő cél  az EX Symposion című lap kiadása; irodalmi, művészeti és bölcseleti jellegű könyvek kiadása; egyéb, a gondolkodás és a művészetek szabadságát segítő kulturális tevékenység.

Az Ex Symposion előd lapja, az újvidéki Új Symposion irodalmi, művészeti folyóirat volt, amelyet 1965-ben, az Ifjúság című újvidéki lap mellékleteként alapítottak jugoszláviai magyar irodalmárok és hamarosan az egész magyar irodalom fontos részévé vált. Ezt olvashatjuk a Facebook oldalán: Az Új Symposion jugoszláviai magyar kulturális-társadalomkritikai folyóirat volt, az egyetemes magyar kultúra egyik legprogresszívebb orgánuma.

A második világháború utáni magyar avantgard törekvések elképzelhetetlenek a folyóirat nélkül.

A lapot többször betiltották, munkatársait gyakran vegzálták a jugoszláv hatóságok. Bizonyos lapszámokat a magyar szervek nem engedtek át a határon. A Symposionban publikált többek között Tolnai Ottó (egy időben főszerkesztő), GionNándor, Ladik Katalin és Sziveri János, de helyet adott Eörsi István, Hamvas Béla, Mészöly Miklós, Petri György és Weöres Sándor írásainak is. .

"Az Új Symposion a hatvanas-hetvenes években fogalommá vált az egész magyar nyelvterületen, egy olyan szellemi, irodalmi műhelyt és mozgalmat jelölt, amely a Vajdaságban nemcsak egy-két-három ma is alkotó nemzedék indulására hatott döntő erővel, hanem (részben ebből következően) az egész vajdasági (akkor inkább jugoszláviainak nevezett) magyar irodalom elmúlt évtizedekbeli arculatára is.” – írta Elek Tibor s Kortárs 2008 decemberi számában.

Alább látható a Litera irodalmi portál Tolnai Ottóval történő beszélgetésének az első része:

Irodalom:

Orcsik Roland: Kentaur irodalom. Az Új Symposion anyanyelvi idegenségéről. In: Híd. 2006. jún-júl. 

Ladányi István: Az újvidéki Új Symposion folyóirat első szerkesztői nemzedékének policentrikusirodalom- és kultúrafelfogása In: irodalmi Szemle 2018. 10. sz. 

Valamint a MATARKA adatbázisban 11 teljes szövegű cikk található.

Az Arcanum Digitális Tudománytárban a folyóirat a kezdetektől 1990-ig olvasható. Az ADT adatbázist előfizető intézmények listája itt látható

Új Symposion Facebook oldala

Ex Symposion Facebook oldala 

Madarak: május 10-e a Madarak és fák napja.

  

Ha tehetjük ezen a napon figyeljük meg a körülöttünk élő madarakat és fákat. Sétáljunk egyet a szabadban, az erdőben, de ha erre nincs lehetőségünk, az otthonunkba is varázsolhatunk egy kis madárcsicsergést és egy két könyvet olvasgatva rácsodálkozhatunk szépségükre vagy tanulhatunk az életükről. Erre az alkalomra a sok természettudományos szakkönyv helyett most két verseskötetet szeretnék ajánlani: 

NACUISI BANJA: MADARAK  

50 HAIKU 

A különleges, háromnyelvű: japán, angol, magyar, kis könyv három művész összefogásából született. A költő, Nacuisi Banja, japán haikuköltészet egyik mestere, verseit maga fordítja angolra.  A magyar fordító Vihar Judit, aki irodalomtörténész és a Magyar Japán Baráti Társaság elnöke is. A kis kötet 2007-ben jelent meg nálunk és 50 színes akvarell díszíti, melyek Pápai Éva nemzetközileg ismert festő, szobrász és grafikus munkái. 

A kötet versei letölthetők a Szaktárs adatbázisból itt

RABINDRANATH TAGORE: ELTÉVEDT MADARAK 
 

“A fa, mintha a föld vágya volna, lábujjhegyen áll, hogy az égbe kukucskáljon.” 

A Nobel-díjas bengáli író, költő, filozófus, Tagore aforizma gyűjteménye először 1916-ban jelent meg. A rövid gondolatok kötete a természet szépségéről, az élet és halál, az ember és világ viszonyáról mesélnek. Talán ezen elmélkedések valóban rövidek, de értelmük mélysége és szépsége Tagore sajátos gondolkodásmódját tükrözi. 

A kötet a Terebess online magyarul itt

A kötet angolul a Terebess honlapon itt

You-tube - Nature sounds:  

8 Hours Relaxing 

Relaxing pihentetőtermészet  

Új Művészet

A több mint 30 éve havi rendszerességgel megjelenő képzőművészeti folyóirat a kortárs egyetemes és magyar művészet bemutatására fókuszál.

A folyóirat 2019. augusztusi, jubileumra készülő számában így ír: „már indulásakor a művészetpolitikai direktíváktól való függetlenséget tűzte ki célul, mércéje a minőség s az olvasóközönség objektív, értékelvű tájékoztatása volt és maradt. Ennek jegyében válogatunk az immár szinte áttekinthetetlen mennyiségű művészeti esemény halmazából, s szerkesztőink és szerzőink tudására, megbízható szakmai ítéleteire építve kívánunk hiteles képet adni a művészeti élet aktuális tendenciáiról.

A kiállításkritikák mellett gyakran és szívesen közlünk interjúkat, beszélgetéseket művészekkel s a művészeti élet szereplőivel, gyűjtőkkel, galériásokkal. Minden évben bemutatjuk a művészeti egyetemek diplomázó hallgatóit, s igyekszünk objektív és gyors tájékoztatást nyújtani a fiatalabb generációk friss kezdeményezéseiről, pályakezdésük nehézségeiről”.

A folyóirat online kiadása nem azonos a nyomtatott formátummal. A Könyvesbolt rovatban rövid leírást találunk az adott kiadványról. Negyedéves melléklet a Nem kunszt, amelyben aktuális témákról szóló tanulmányokat közöl.

A folyórat Facebook oldala itt nézhető.

Az archivum 2008-tól 2018-ig érhető el itt.

J. Carasoni: A kántáló rémek

Berettyóújfaluban terjeszkedik a Temető Kft. A kiszemeltek közül csak kevesen húzódoznak attól, hogy kertjeiket a vállalkozásnak eladják, köztük van a főszereplő Irén.

A magányos idős nénit három kalapos rém ijesztgeti éjszakánként.

„Őszirózsa gyere ki,
Őszirózsa,
Őszirózsa,
Hamarosan meghalsz!” - ismételgetik síron túli hangjukon.

A szereplők, mintha maguk is rémisztő jelenések volnának, úgy kántálnak a magyar mindennapok nyomasztó valóságáról. Az atmoszférát jó érzékelteti, hogy a sírok közötti éjszakai ködben a gondnok Juhász Gyulát idéz, Irénnek pedig egy alkalommal Ady sorai jutnak eszébe.

Végül legyőzve önmagukat a szereplők összefognak és a szerzőtől eddig olvasott legfordulatosabb finissel zárul A kántáló rémek esete.

A helyszín valós, felmerül a kérdés, melyik berettyóújfalui temető szerepelhet a történetben?

A regény elején megemlíti a szerző, hogy Irén családja 200 éve él itt, vagyis régi sírkertről van szó. A rémeket látják a temető felé, a Széchenyi úton. Ez alapján a Téglaparti temető lehetne a helyszín, de még sem az, mert Irén a Maros utcában lakik és a valóságban itt nincs temető.

Ajánlom a regényt mindazoknak, akik egy Magyarországon játszódó izgalmas történetet szeretnének olvasni.

Ady Endre verse

Juhász Gyula verse

A regény megtalálható itt

Takáts Sándor: A régi Magyarország jókedve

Ahogy a nehéz helyzetekben lenni szokott, a jelenlegi, feszültséggel és gondokkal teli időszakban is a humor lehet mind az egyén, mind pedig a teljes társadalom számára az egyik legjobb ellenszer az elkeseredésre. És ha hihetünk e jövőre száz éves könyv szerzőjének, nekünk, magyaroknak szerencsénk van, mivel szerinte „a csendes és a jóízű humor a magyar néplélektől elválaszthatatlan. Vele születik ez, s vele marad jó és balsorsában. A paraszti szegénységben csakúgy megtaláljuk, mint az úri renden. Nemzeti kincsünk ez, melyből minden magyar nyelven szóló ember örökölt valamit.” És miért ne hinnénk Takáts Sándornak? Hiszen a modern magyar művelődéstörténet egyik első, és mindmáig egyik legnépszerűbb alakja. Katolikus pap és szerzetes tanár volt, aki 1903-tól haláláig a képviselőház levéltárosaként dolgozott, és itt majdnem három évtizeden keresztül, elmélyülten kutatta a török hódoltság korának levéltári anyagát. Ezen a forrásokra alapozva nyújtott értékes, korhű képet műveiben a 16. és 17. század magyar világáról. A "legmagyarabb század", a magyarországi török hódoltság koráról szinte teljes képet kaphatunk életműve által: gazdaság- és hadtörténet, melyhez históriai elemzés, a kor hangulatának írói megörökítése társul.

A 16. századot a magyar humor aranykorának szokták nevezni. „Történelmi miniatűrök, könnyes és derűs magyar századokból" - így jellemezte A régi Magyarország jókedve című könyvét írója. Írását a nagyközönségnek szánta, a mindenkori olvasónak, hogy rácsodálkozhasson a háborús erőszak állandó fenyegetettségében élő 16-17. századi magyarok mindennapjaira. Nem a nagypolitika eseményei állnak a mű középpontjában, hanem a régi emberek, történelmi nagyságok és előkelőségek, egyszerű kézművesek, parasztok és katonák, férfiak és nők szenvedéseiről és örömeiről, életkedvéről és élni tudásáról tanúskodó történetek. A történelmi eseményeknek is az emberi vonatkozásai érdekelték leginkább, Takáts Sándor írásai ezért foglalnak helyet a tudományos munka és a széppróza határmezsgyéjén. A száraz tények, történeti adatok, történelemórákon tanult évszámok, csataszínhelyek, személynevek életté kerekednek, megelevenednek a szemünk előtt. Ez az oka talán annak is, hogy író-kortársai annyira szerették. Jó barátja volt Jókainak, Eötvös Károlynak, Mikszáthnak. A fekete város alapötletét egy Takáts írás adta, erről Mikszáth maga is megemlékezik. Mikszáth írónak, sőt jó írónak tartotta tudós barátját. Azt mondta Takáts Sándor írásairól, hogy új műfajt teremtenek, mely középütt foglalnak helyet a szépirodalom és a történetírás között. A kitűnő stilisztát, az írót, anekdotamondót becsülte benne.

A szerzőre gyakran átragadt levéltári forrásainak archaizáló nyelvezete, így a száz évvel későbbi olvasó számára néhol idegenül hathat a régies nyelvhasználat, és a nép szándékoltan pozitív beállítottságú ábrázolása is túlzottan idealizált magyarságképet sugallhat, de mindezzel együtt a magyar történelem egyik legnehezebb időszakának népi humorát feldolgozó mű ma is sok szép percet és élményt okozhat olvasójának.

A könyv a Szaktárs adatbázis portálon április 23-án még ingyenesen elérhető, itt.

Az eredeti, 1921-es kiadás itt elérhető.

A könyvben szereplő Lélekjárás című írás nyomán készült a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Ördöngösök Füzesen című táncelőadása. Az előadást itt nézhetik meg.

Közgazdasági Szemle

kép forrása: ADT 

A járványra való tekintettel a Közgazdasági Szemle cikkei korlátozás nélkül letölthetők.

A folyóiratot 1876-ban alapították Nemzetgazdasági Szemle címmel.

1893-ban a németből hibásan képzett „nemzetgazdasági” szót „közgazdasági”-ra változtatták és profilját kibővítették és Közgazdasági és Közigazgatási Szemle néven jelentették meg két éven át. 1895-ben lett Közgazdasági Szemle, mivel a közigazgatási témakörben nem tudtak folyamatosan publikálni. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából a Magyar KözgazdaságiTársaság adta ki, 1895-től 1948-ig Közgazdasági Szemle néven volt jelen a magyar szellemi életben. Az 1947-es év a törés a lap életében és irányvonalában, a kor viszonyainak megfelelően megjelent a színen a Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemle. 1948-ig e kurzusfolyóirat párhuzamosan futott az eredeti lappal, amikor is a Közgazdasági Szemlét megszüntették. A lap 1954-től indult újra az MTA Közgazdasági Bizottságának orgánumaként, ettől az évtől kezdve új folyamként számozzák.

Az online felületen többféle keresésre van lehetőség. Úgymint a szabadszavas és az összetett keresésre, illetve mód nyílik a hivatkozási lista lekérésére. Ez utóbbi speciálisnak mondható keresésnek az a lényege, hogy olyan cikkeket kapunk eredményül, amelyek a „hivatkozások” és „irodalomjegyzék” részében a megadott szerző szerepel.

A Közgazdasági Szemle Alapítvány gondozásában megjelent könyvek között vannak, amelyek letölthetők a honlapról.

A folyóirat évfolyamai a kezdetektől megtekinthetők az ADT+ adatbázisban /