Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag,
jóra való restség – ez a hét kifejezés a bűnök egész univerzumát foglalja
össze. A hét főbűnre az ókori világban a gonosz megtestesüléseként tekintettek,
a zsidó-keresztény kultúrkörben pedig az erkölcstelenség megfékezésének egyik
főpilléreként kapott kiemelt szerepet. A bolognai Mulino Kiadó a 2000-es évek
második felében, és a 2010-es évek elején megjelent könyvsorozatát Magyarországon a Typotex Kiadó
adta ki. Kortárs olasz filozófusok és művelődéstörténészek írták a sorozat
könyveit, a hét kötetet hét különböző szerző jegyzi.
A tudósok könyvről könyvre, főbűnről főbűnre megvizsgálták, mit
mondanak ezek a kifejezések napjainkban, mi maradt meg egykori végzetes és
veszedelmes természetükből, továbbá, hogy vajon szerepet kapnak-e korunk társadalmában
is, vagy netán elavultnak számítanak egy olyan világban, ahol már minden
erkölcsi határt átléptünk. Kötetről kötetre keresik a választ a kérdésre, hogy
feleleveníthetők és újraértelmezhetők-e ma ezek az ősi főbűnök, és netán
beépíthetők-e a pszichológiába és a pszichoanalitikus terápiákba? A
könyvsorozat révén egy kérdésre biztosan igen választ kap az olvasó: vétekről
és bűnről lehet időszerűen beszélni a 21. századi, posztmodern világunkban is.
A szerzők a főbűnöket egészen szokatlan, mai szemlélettel vizsgálják, amely már
távol áll attól a vallásos hagyománytól, amelyben eredetileg megformálódtak.
Korszerűen, inkább kiállhatatlan szenvedélyként értelmezik őket. Megítélésük
szerint a hozzájuk való viszony az emberiség azon képességét fejezi ki,
amellyel különbséget tesz jó és rossz között.
A Typotex sorozatában elsőként kiadott, Torkosság című könyv rögtön
eloszlat egy esetleges tévhitet: a hét főbűn nem azonos a halálos bűnökkel. A
katolikus teológia szerint a főbűnök azért emelkednek ki a többi közül, mert a
többi bűn forrásai, és súlyosságuktól függ, hogy bocsánatosnak vagy halálosnak
minősülnek-e. Dante Isteni színjátéka
e kategorizálást követi: akik némi kitérő után majd a Mennybe kerülnek, a Purgatóriumban
időznek, így a falánkok egy része is, akik megúszták annyival, hogy
csontsoványra fogyva csak "szemük gödréből bámulgatnak". A földi
életükben változatos és illatos ételekben tobzódó torkosokat azonban a Pokolra
juttatja, ahol szünet nélkül egyhangú "súlyos, örök eső esik" rájuk,
és mindörökké "bűzlő sárban cammognak". Az éhínséggel gyakran sújtott
Európában a torkosság ellentéte viszont érthető módon erénynek számított. Számos
középkori szentet, akit ma anorexiával kezelnének, éppen a böjtölés
önmegtartóztatása miatt övezett tisztelet. A hét kötet közös jellemzője a
kutatás azon módszere, hogy szerzőjük figyelemmel kíséri az általuk tanulmányozott
főbűn tartalmának és megítélésének változását, és mindegyikük arra a
következtetésre jut, hogy elvilágiasodott korunkban háttérbe szorult az egyéni
felelősség kérdése, és végső soron bűneink "a társadalomra hullanak
vissza". Így például az elhízottság többé nem a torkosság bűnének fizikai
jele, hanem genetikai örökség, de legalábbis a modern életmódnak és az
egészségtelen ételeknek köszönhető.
A sorozat a hét főbűn filozófia- és művelődéstörténeti
elemzésén keresztül újra és újra, összesen hétszer, végigvezeti olvasóját a
történelem, a művelődéstörténet, a filozófia, a szépirodalom, az építészet, a
képzőművészet századain, hogy végül minden esetben a modern korunkban is
hasznos következtetésekre jusson.
A könyvsorozat itt
elérhető. Érvényes, kölcsönzésre jogosító olvasójeggyel rendelkező olvasóink
számára ingyenesen hozzáférhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése