Kinderliteratur im Fremdsprachenunterricht

Gyermekirodalom az idegen nyelv oktatásban - ezzel a címmel 2004-ben, magyar nyelvterületen a maga nemében egyedülálló konferenciára került sor az Oktatási Minisztérium, a Goethe Intézet és az Oxford- Press Budapest szervezésében.  A tanácskozás két- nyelven, németül és angolul folyt, melynek eredményeit mutatja be a kötet. 

A konferencia súlypontja az egymással szorosan összefüggő összehasonlító gyermekirodalom illetve a gyermekirodalom szerepe az idegennyelv-oktatásban. Az összehasonlító gyermekirodalom egy új tudományterület, amely az 1980-as évektől a nyugati országokban bontakozott ki.  

A legtöbb előadás és műhelymunka számtalan gyakorlati lehetőséget mutat arra vonatkozóan, hogyan lehet bevonni az irodalmat a német, mint idegen nyelv oktatásába, hangsúlyozva az újonnan megjelenő könyvek produktív jelentőségét. A konferencián a résztvevők körében nagyon népszerűek voltak a párhuzamos műhelyek. Például egy képeskönyv segítségével próbáltak ki termékeny, cselekvés-orientált tevékenységi formákat. 

 A beszéd és írás oktatás területén irodalmi szövegek használata konkrét példákon keresztül számos ötlettel gazdagította a konferenciát. A differenciálás lehetősége az idegen nyelv tanításában, egy képeskönyv felhasználásával, modern dalok éneklése, az önálló tanulás és oktatás módjai megmutatták a gyermekirodalommal való munka kreatív lehetőségeit és előnyeit. A konferencia fórumot teremtett a külföldi és magyar szakértők, gyakorló oktatók és hallgatók közötti véleménycserére, amely minden bizonnyal hozzájárult az idegennyelv-oktatás új perspektívájának a kialakításához Magyarországon, és már nem a nyelvtan és a fordítás elméleti tanítása pusztán a cél a magyar iskolákban, hanem a tanítási és tanulási folyamatban a produktív, cselekvésorientált idegennyelv-tanítás.  

A konferencia teljes anyaga itt olvasható.   

Kinderliteratur im Fremdsprachenunterricht = Children's literature in language teaching / szerkesztő Stoyan Hajna, Vincze Emőke  

konferenciakiadvány ; német, angol 

eredeti kiadvány: Kinderliteratur im Fremdsprachenunterricht 

Budapest : Trezor, 2004 

      

  

  

  

Az első budapesti útikalauz

 

forrás Wikimedia

Hevesi Lajos (eredetileg Lőwy Lajos) a sokoldalú újságíró, író, művészettörténész, műkritikus 1843-ban született Heves városában.

Bécsben orvostudományokat, később filológiát tanult. 1866-ban a Pester Lloyd társa lett. Ő indította el a maga által írt és szerkesztett Kleine Leute ifjúsági folyóiratot. 1868-ban részt vett BorsszemJankó című élclap megalapításában.

1885-ben a bécsi Fremdenblatt munkatársa lett, az udvari színházról tudósításokat és műkritikákat írt a lapba, illetve a Breslauer Zeitungnál is dolgozott. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című munka társszerkesztője volt. Ifjúsági regénye a Jelky András bajai fiú rendkívüli kalandjai ötödfélvilágrészben 1872-ben jelent meg. Az 1876-ban megjelenő Karcképek azország városából című kötetében karcolatokban eleveníti meg a rohamosan fejlődő várost és lakóit. Műveinek legnagyobb része (novellák, útirajzok, művészettörténeti tanulmányok) német nyelven jelent meg.

Hevesi Lajos volt az 1873-ban egyesülő Pest – Buda - Óbuda első útikönyvének szerzője – őt kérték fel, hogy írja meg a főváros útikalauzát.

Még ebben az évben megjelent Ráth Mór kiadásában a fametszetekkel, térképekkel ellátott zsebkönyvformájú útikönyv. Az alapos helyismereti munka példaértékű a később megszületett útikönyvek előtt. A könyv első részében a város történetének tömör összefoglalóját olvashatjuk. Ezután következnek azon gyakorlati tudnivalók, melyek hasznos tájékoztatóul szolgálnak a városba érkező idegennek (az első lépésektől kalauzol praktikus tanácsokkal, hordár, közlekedés, szükséges hivatalok, fürdők szórakozóhelyek címeivel).

A praktikus tudnivalók után következik maga a városkalauz logikusan felépített sétákkal először Pest majd Buda nevezetességei nyomán. A kötetet Budapest környéki kirándulásokra invitáló leírás zárja. A 19. századi Budapest hangulatát megidéző izgalmas kalauz a főváros ismert és rejtett kincseinek felfedezésére buzdítja olvasóit. 

A német nyelvű kiadás a Magyar Elektronikus Könyvtárban itt olvasható.

Budapest und seine Umgebungen / Ludwig Hevesi

Budapest: Ráth, 1873

Magyarul a teljes kötet könyvtárunk Budapest Gyűjteményében helyben olvasható.

Budapest és környéke / Hevesi Lajos [1873]

A Budapesti Negyed 45. 2004. őszi számában itt olvashatók részletek Hevesi Lajos útikönyvéből.

Gion Nándor: Sortűz egy fekete bivalyért

forrás moly.hu

Gion Nándor, a korán elhunyt vajdasági magyar író regénye a „Sortűz egy fekete bivalyért”.  Magát ezt a regényt ifjúsági műként tartják számon, de az abból készült film nem feltétlenül az. Írásait délvidéki és magyar színházak is játszották, hangjátékok és kisfilmek is készültek belőlük. Gion volt a Vajdasági Íróegyesület titkára, az Újvidéki Rádió magyar adásának a főszerkesztője, az Újvidéki Színház igazgatója, az Új Symposion munkatársa, és még sorolhatnák. Mindenesetre művei az összmagyar irodalom klasszikusainak minősülnek.

Ebben a történetben a második világháború után egy kisfiú érkezik egy délvidéki faluba, ahol miután összebarátkozik a helyi gyerekekkel, nagyon különös emberekkel ismerkedik meg. A részeges tanítójával, a kikapós tanítónővel, a csak a növényeivel foglakozó énektanárnővel, egy deklasszált gróffal és a jókedélyű plébánossal. És nem utolsósorban, a beteg bivalyhajcsárral, aki elvesztette négy gyerekét.

A könyvből Szabó László, az ötvenhatos emigráns francia rendező és színész készített filmet 1984-ben olyan világhírű filmszínészekkel, mint Jean Louis Trintignant, Jean Rochefort, Fanny Cottençon, illetve magyar részről szerepet kapott többek között Kállai Ferenc, Bujtor István, Kovács Nóra és nem utolsó sorban Székely B. Miklós, mint Fekete Péter, a bivalyos. 

A könyv a Magyar Nemzeti Tanács oldalán, itt olvasható.

Kurcz Ádám István: Gion Nándor művei és műhelytitkai. Cédrus Művészeti Alapítvány - Napkút Kiadó, 2017. Ez egy megkerülhetetlen monográfia Gion Nándorról.

Tanulmányok itt olvashatók a szerzőről és munkásságáról.

Gion Nándor Emlékház 

Új Symposion / Ex Symposion

forrás exsymposion.hu

Az EX Symposion Alapítvány 1992-ben jött létre, amikor a délszláv háború miatt  Magyarországra települt át a szerkesztőség. Az alapító okiratban szereplő cél  az EX Symposion című lap kiadása; irodalmi, művészeti és bölcseleti jellegű könyvek kiadása; egyéb, a gondolkodás és a művészetek szabadságát segítő kulturális tevékenység.

Az Ex Symposion előd lapja, az újvidéki Új Symposion irodalmi, művészeti folyóirat volt, amelyet 1965-ben, az Ifjúság című újvidéki lap mellékleteként alapítottak jugoszláviai magyar irodalmárok és hamarosan az egész magyar irodalom fontos részévé vált. Ezt olvashatjuk a Facebook oldalán: Az Új Symposion jugoszláviai magyar kulturális-társadalomkritikai folyóirat volt, az egyetemes magyar kultúra egyik legprogresszívebb orgánuma.

A második világháború utáni magyar avantgard törekvések elképzelhetetlenek a folyóirat nélkül.

A lapot többször betiltották, munkatársait gyakran vegzálták a jugoszláv hatóságok. Bizonyos lapszámokat a magyar szervek nem engedtek át a határon. A Symposionban publikált többek között Tolnai Ottó (egy időben főszerkesztő), GionNándor, Ladik Katalin és Sziveri János, de helyet adott Eörsi István, Hamvas Béla, Mészöly Miklós, Petri György és Weöres Sándor írásainak is. .

"Az Új Symposion a hatvanas-hetvenes években fogalommá vált az egész magyar nyelvterületen, egy olyan szellemi, irodalmi műhelyt és mozgalmat jelölt, amely a Vajdaságban nemcsak egy-két-három ma is alkotó nemzedék indulására hatott döntő erővel, hanem (részben ebből következően) az egész vajdasági (akkor inkább jugoszláviainak nevezett) magyar irodalom elmúlt évtizedekbeli arculatára is.” – írta Elek Tibor s Kortárs 2008 decemberi számában.

Alább látható a Litera irodalmi portál Tolnai Ottóval történő beszélgetésének az első része:

Irodalom:

Orcsik Roland: Kentaur irodalom. Az Új Symposion anyanyelvi idegenségéről. In: Híd. 2006. jún-júl. 

Ladányi István: Az újvidéki Új Symposion folyóirat első szerkesztői nemzedékének policentrikusirodalom- és kultúrafelfogása In: irodalmi Szemle 2018. 10. sz. 

Valamint a MATARKA adatbázisban 11 teljes szövegű cikk található.

Az Arcanum Digitális Tudománytárban a folyóirat a kezdetektől 1990-ig olvasható. Az ADT adatbázist előfizető intézmények listája itt látható

Új Symposion Facebook oldala

Ex Symposion Facebook oldala 

Malala Juszufzai, Christina Lamb: Én vagyok Malala

“...Engem pedig összezavartak Fazlullah szavai. A Szent Korán sehol sem írja, hogy a férfiaknak el kell hagyniuk a házat, a nőknek pedig egész nap otthon kell dolgozniuk.  

Rádió mollah figyelme ezután fordult az iskolák felé. Az iskolai ügyintézők ellen szónokolt, és gratulált azoknak a lányoknak, akik abbahagyták a tanulást, méghozzá név szerint... A hozzám hasonló, iskolába járó lányokat tulkoknak és birkáknak nevezte. A barátnőimmel együtt én sem értettem, mi ezzel a baj. „Miért nem akarják, hogy a lányok iskolába menjenek?”, kérdeztem apámtól. 

„Félnek a toll hatalmától”, felelte erre...” 

Forrás: Olvass bele 

Malala Juszufzait 15 évesen Nobel-békedíjra jelölték, s ha egy tini lány ilyen megtiszteltetésben részesül, akkor biztosan nem mindennapi élettörténete van.

Valóban, a valaha élt legfiatalabb békedíjas egy olyan lány, aki kiáll a lányok oktatáshoz való jogáért, s akit közvetlen közelről lőtt fejbe egy tálib! Igen! A csodával határos módon azonban felépült és folytatta a lányok tanuláshoz való jogáért vívott harcát. Így vált tizenévesen világszerte az erőszakmentes tiltakozás példaképévé, emberjogi aktivistává.

Malala könyvében egy olyan országba vezeti el az olvasót, ahol minden nap küzdelem. Küzdelem az éhezés, a háború és a nők elnyomása ellen.

Eddigi élettörténetéből megtudjuk, hogy családjával Pakisztán határvidékén lévő Szvát-völgyben élt és iskolába járt, mint a többi tizenéves gyerek és vámpíros könyvek olvasásával töltötte szabadidejét. Nagyon szeretett iskolába járni és versenyekre készülni. Az országban ezzel szemben manapság is magas az analfabéták aránya, kultúrájában csak a fiúkat veszik emberszámba és a nők mintegy 80%-a írástudatlan.

Amikor a tálibok betörtek és elfoglalták a faluját, Falzullah, a tálib vezér, a helyi rádióban többek között azt hirdette, hogy a tanulás bűn, bár az iszlám tételesen ezt nem mondja ki. Malala apja - aki angoltanár és egy magániskola alapítója- szót is emelt az iskolák bezárása ellen, ezzel azonban a tálibok gyűlöletét vívta ki saját családja ellen. Malala ekkor kezdett el álnéven blogot írni a BBC egy munkatársának segítségével. A mindennapok eseményeit a telefonba mondta el az újságírónak, aki ezeket a BBC urdu nyelvű oldalán írta meg. Mivel az oldalt az egész világon olvasták Malala egyre ismertebb lett. Így jutott el odáig, hogy az ENSZ-ben is beszédet tarthatott.

Személyes hangvételű könyvéből kiváló leírást kapunk az iszlám hitről, a tálibok gondolkodásmódjáról, és az iszlamista országokban élő nők helyzetéről. A történet megírásában Christina Lamb újságíró és külügyi tudósítótól kapott segítséget.

A tinédzser, könyve megírása után létrehozta a nevét viselő alapítványt, amely különböző lehetőségeket és pénzügyi támogatást nyújt a fiatal lányoknak életük megváltoztatására és segítséget ad abban, hogy szót elemelhessenek jogaikért, és megalapozhassák jövőjüket.

Én vagyok Malala

Christina Lamb - Malala Yousafzai

Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.

ISBN: 9789633102473

Kiadás éve: 2016

Fordító: Sziklai István

Malala honlapja és alapítványa

A könyv ingyenes elérhetőség - regisztrációhoz kötött:

A könyv ingyenes elérhetőség- regisztrációhoz kötött:

Christina Lamb újságíró oldala

A 7 főbűn sorozat

  

Kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag, jóra való restség – ez a hét kifejezés a bűnök egész univerzumát foglalja össze. A hét főbűnre az ókori világban a gonosz megtestesüléseként tekintettek, a zsidó-keresztény kultúrkörben pedig az erkölcstelenség megfékezésének egyik főpilléreként kapott kiemelt szerepet. A bolognai Mulino Kiadó a 2000-es évek második felében, és a 2010-es évek elején megjelent könyvsorozatát Magyarországon a Typotex Kiadó adta ki. Kortárs olasz filozófusok és művelődéstörténészek írták a sorozat könyveit, a hét kötetet hét különböző szerző jegyzi.

A tudósok könyvről könyvre, főbűnről főbűnre megvizsgálták, mit mondanak ezek a kifejezések napjainkban, mi maradt meg egykori végzetes és veszedelmes természetükből, továbbá, hogy vajon szerepet kapnak-e korunk társadalmában is, vagy netán elavultnak számítanak egy olyan világban, ahol már minden erkölcsi határt átléptünk. Kötetről kötetre keresik a választ a kérdésre, hogy feleleveníthetők és újraértelmezhetők-e ma ezek az ősi főbűnök, és netán beépíthetők-e a pszichológiába és a pszichoanalitikus terápiákba? A könyvsorozat révén egy kérdésre biztosan igen választ kap az olvasó: vétekről és bűnről lehet időszerűen beszélni a 21. századi, posztmodern világunkban is. A szerzők a főbűnöket egészen szokatlan, mai szemlélettel vizsgálják, amely már távol áll attól a vallásos hagyománytól, amelyben eredetileg megformálódtak. Korszerűen, inkább kiállhatatlan szenvedélyként értelmezik őket. Megítélésük szerint a hozzájuk való viszony az emberiség azon képességét fejezi ki, amellyel különbséget tesz jó és rossz között.

A Typotex sorozatában elsőként kiadott, Torkosság című könyv rögtön eloszlat egy esetleges tévhitet: a hét főbűn nem azonos a halálos bűnökkel. A katolikus teológia szerint a főbűnök azért emelkednek ki a többi közül, mert a többi bűn forrásai, és súlyosságuktól függ, hogy bocsánatosnak vagy halálosnak minősülnek-e. Dante Isteni színjátéka e kategorizálást követi: akik némi kitérő után majd a Mennybe kerülnek, a Purgatóriumban időznek, így a falánkok egy része is, akik megúszták annyival, hogy csontsoványra fogyva csak "szemük gödréből bámulgatnak". A földi életükben változatos és illatos ételekben tobzódó torkosokat azonban a Pokolra juttatja, ahol szünet nélkül egyhangú "súlyos, örök eső esik" rájuk, és mindörökké "bűzlő sárban cammognak". Az éhínséggel gyakran sújtott Európában a torkosság ellentéte viszont érthető módon erénynek számított. Számos középkori szentet, akit ma anorexiával kezelnének, éppen a böjtölés önmegtartóztatása miatt övezett tisztelet. A hét kötet közös jellemzője a kutatás azon módszere, hogy szerzőjük figyelemmel kíséri az általuk tanulmányozott főbűn tartalmának és megítélésének változását, és mindegyikük arra a következtetésre jut, hogy elvilágiasodott korunkban háttérbe szorult az egyéni felelősség kérdése, és végső soron bűneink "a társadalomra hullanak vissza". Így például az elhízottság többé nem a torkosság bűnének fizikai jele, hanem genetikai örökség, de legalábbis a modern életmódnak és az egészségtelen ételeknek köszönhető.

A sorozat a hét főbűn filozófia- és művelődéstörténeti elemzésén keresztül újra és újra, összesen hétszer, végigvezeti olvasóját a történelem, a művelődéstörténet, a filozófia, a szépirodalom, az építészet, a képzőművészet századain, hogy végül minden esetben a modern korunkban is hasznos következtetésekre jusson.

A könyvsorozat itt elérhető. Érvényes, kölcsönzésre jogosító olvasójeggyel rendelkező olvasóink számára ingyenesen hozzáférhető.

Stephen Greenblatt: Egy reneszánsz könyvvadász

Stephen Greenblatt, az „újhistorizmus” néven ismert irodalomelméleti-kultúrtörténeti irányzat alapítója és máig legfőbb képviselője, a harvardi egyetem professzora, főbb kutatási területe a reneszánsz kultúra és Shakespeare világa. Ebben a könyvében a Poggio Bracciolini által felfedezett, ókori Lucretius-költemény történetét írja meg, ami egyúttal a középkor intellektuális téren gyakran erőszakkal korlátozott közegéből a modern világba való átmenet krónikája is. Az Egy reneszánsz könyvvadász izgalmas, inspiráló és olvasmányos kultúrtörténeti ismeretterjesztő mű, ami intellektuális kalandregényként is olvasható. A könyvért szerzője 2012-ben Pulitzer-díjat kapott.

Lucretius De rerum natura című, vagyis  A dolgok természetéről írt, eltitkolásra és felejtésre ítélt, pogány verses értekezése több mint ezer évre tűnt el. Hatszáz évvel ezelőtt, a reneszánsz kellős közepén egy munkanélküli pápai írnok, Poggio Bracciolini eredt a titkos kéziratról szóló legenda nyomába, és talált rá egy német kolostori könyvtár mélyén a veszélyes eszméket közvetítő műre. Akkoriban értelmiségi körökben népszerű volt az ismeretlen, elfeledett kéziratok felkutatása, arról nem is beszélve, hogy szép pénzt fizettek értük az ókori kultúra iránt érdeklődő gazdag műgyűjtők. A kolostorok könyvtárai pedig jó terepet kínáltak az efféle „vadászathoz”. Azt, hogy a kézirat nem csak némi pénzt és hírnevet fog hozni a konyhára, hanem ennél jóval komolyabb hatása lesz az európai kultúrára, a megtalálás pillanatában Poggio nem sejthette.  A klasszikus mű fordítása és terjesztése a reneszánsz egyik meghatározó, de manapság kevésbé ismert  gondolatává vált, és olyan jelentős művészeket és gondolkodókat ihletett meg, mint Botticelli, vagy Giordano Bruno, később pedig jelentősen meghatározta többek között Galilei, Freud, Darwin és Einstein gondolkodását.  A rendkívül merész római szöveg megrázta a reneszánsz Európát, és olyan döbbenetesen modern eszméket hirdetett (mint például az atomi világkép), amelyek máig rezonálnak.

A költemény által érintett témák mind-mind olyanok voltak, amiket az egyház tiltott ugyan, de a gondolkodókat annál jobban vonzotta. Az Egy reneszánsz könyvvadász körbejárja a kézirat megtalálásának és keletkezésének körülményeit és időszakát, az ismeretterjesztés alapos, igényes és érdekes, továbbá rávilágít arra, hogy korántsem a legfontosabb dolgok hangzanak el a történelemórákon.  Greenblatt képes kalandregénybe illő leírássá változtatni azt, ami könnyen tankönyvszagú információhalmazzá válhatna, képes megtölteni egy kultúrtörténeti ismeretterjesztő könyvet feszültséggel és izgalommal. Személyes vonzalma a téma iránt mindvégig érezhető, de nem hagyja, hogy ez az objektivitás rovására menjen. Tökéletes krónikása a világunkat formáló, az ókorban gyökerező és a reneszánszban újjászülető humanizmusnak.

A könyv itt elérhető. Érvényes, kölcsönzésre jogosító olvasójeggyel rendelkező olvasóink számára ingyenesen hozzáférhető.